Forró júliusi délután. Kellemesen jár a szél. Igazi felüdülés a fákkal ölelt kisház udvarán a csend, amit a madarak éneke tör meg, távol a város zajától.
Ülünk bambán a teraszon. Jól esik a csend. Előkerül egy 2008-as évjáratú Tringa Phaeton.
Nem hétköznapi választás. Igaz, hétvége van 🙂
Álomszép, ahogy a nap sugarai megcsillannak a poharakon, és könnyed táncot lejtenek a bíborvörös italon. Ízlelgetjük a tanninbonbát, és lépésről lépésre fedezzük fel az édességét, majd érezni véljük a pirosbogyós gyümölcsöket, némi fűszerességet, és a feketebogyós gyümölcsök hadát.
Az ízlelőbimbók már aktívak, a fantázia kattog, tetszetős az ízvilág, ehhez illő pác kiváló lenne a jégrétegen pihenő tarjához.
Gyors szekrénytúrás, előkerül egy üveg berkenyelé, némi mustár, és koriandermag.
- 1 dl berkenyelét,
- 3 ek olivaolajat,
- 2 ek mustárt,
- 2 ek pirított és durván megtört koriandermagot,
- 1 teáskanál mézet kikevertem, majd szépen bekenegettem vele a tarja szeleteket, letakartam, hogy illetéktelen rovarok ne zavarják meg az érlelődés folyamatát, és szobahőmérsékleten pihentettem kb. 2 órán át.
Beszélgetünk, kortyolgatjuk a bort, és élvezzük az elénk táruló varázslatot. Megállapítjuk, hogy túl rohanósak a hétköznapok. És a hétvégék is. Az egész élet túl gyors. Le kéne lassulni. Élvezni és megélni kellene az életet, nem megfelelni, hajszolni, és beleőrülni. Egyszerűen csak élni. Időt adni a szépségek, a csodák meglátására, felfedezésére, befogadására, megélésére.
Alkonyodik. Alakul a parázs is. A húsok már kellemesen átvették a pác zamatait. Mehetnek a rácsra.
Csodálatos, harsányzöld madársalátát kaptam, szedtem néhány szem paradicsomot, felkarikáztam egy fél fej salátahagymát. Már csak valami öntet kellene. Az édes-savanyú húshoz, vajon mi illene? Egy lágy, gyümölcsös íz. Ekkor akadt a kezembe az almás balzsamkrém. Frenetikus! Lágy, édeskés és itt-ott savanykás ízével, a madársaláta könnyedségével, a paradicsom édességével, a hagyma enyhe csípősségével kiváló összhangban vannak.
Érezni a hús mámorító illatát, mely egyben jelzi azt is, hogy lassan teríthetek, így este 11 után, végre ehetünk.
A hús elkészült. Vékonyan meghintjük sóval, majd lefedjük egy másik tányérral, hogy így pihenjen néhány percig.
Éledeznek a kabócák. Varázslatos! Élőzene a vacsorához 🙂
A mai vacsora csodálatosan sikerült!
Méltó zárása volt egy barátságos, nyugodt, csodákkal teli estének.