Forró júliusi délután. Kellemesen jár a szél. Igazi felüdülés a fákkal ölelt kisház udvarán a csend, amit a madarak éneke tör meg, távol a város zajától.

Ülünk bambán a teraszon. Jól esik a csend. Előkerül egy 2008-as évjáratú Tringa Phaeton.

Nem hétköznapi választás. Igaz, hétvége van 🙂


Álomszép, ahogy a nap sugarai megcsillannak a poharakon, és könnyed táncot lejtenek a bíborvörös italon.  Ízlelgetjük a tanninbonbát, és lépésről lépésre fedezzük fel az édességét, majd érezni véljük a pirosbogyós gyümölcsöket, némi fűszerességet, és a feketebogyós gyümölcsök hadát.

Az ízlelőbimbók már aktívak, a fantázia kattog, tetszetős az ízvilág, ehhez illő pác kiváló lenne a jégrétegen pihenő tarjához.

Gyors szekrénytúrás, előkerül egy üveg berkenyelé, némi mustár, és koriandermag.

  • 1 dl berkenyelét,
  • 3 ek olivaolajat,
  • 2 ek mustárt,
  • 2 ek pirított és durván megtört koriandermagot,
  • 1 teáskanál mézet kikevertem, majd szépen bekenegettem vele a tarja szeleteket, letakartam, hogy illetéktelen rovarok ne zavarják meg az érlelődés folyamatát, és szobahőmérsékleten pihentettem kb. 2 órán át.

Beszélgetünk, kortyolgatjuk a bort, és élvezzük az elénk táruló varázslatot. Megállapítjuk, hogy túl rohanósak a hétköznapok. És a hétvégék is. Az egész élet túl gyors. Le kéne lassulni. Élvezni és megélni kellene az életet, nem megfelelni, hajszolni, és beleőrülni. Egyszerűen csak élni. Időt adni a szépségek, a csodák meglátására, felfedezésére, befogadására, megélésére.

DSCN0367

Berkenyében dédelgetett tarja


Alkonyodik. Alakul a parázs is. A húsok már kellemesen átvették a pác zamatait. Mehetnek a rácsra.

 Csodálatos,  harsányzöld madársalátát kaptam, szedtem néhány szem paradicsomot, felkarikáztam egy fél fej salátahagymát. Már csak valami öntet kellene. Az édes-savanyú húshoz, vajon mi illene? Egy lágy, gyümölcsös íz. Ekkor akadt a kezembe az almás balzsamkrém. Frenetikus! Lágy, édeskés és itt-ott savanykás ízével, a madársaláta könnyedségével, a paradicsom édességével, a hagyma enyhe csípősségével kiváló összhangban vannak.


Érezni a hús mámorító illatát, mely egyben jelzi azt is, hogy lassan teríthetek,  így este 11 után, végre ehetünk.

A hús elkészült. Vékonyan meghintjük sóval, majd lefedjük egy másik tányérral, hogy így pihenjen néhány percig.

Éledeznek a kabócák. Varázslatos! Élőzene a vacsorához 🙂

DSCN0365

A mai vacsora csodálatosan sikerült!

Méltó zárása volt egy barátságos, nyugodt, csodákkal teli estének.